kokedama – szó szerinti jelentése: mohagömb. A növény gyökerére formázott és mohával szorosan körülvett föld-gömb.

A kokedama azért is nagyon látványos, mert egyrészt lehetséges a gömböket függeszteni, másrészt pedig számunkra merőben szokatlan látvány, hogy a növény gyökérzete majdhogynem „szabadon” van, miközben ahhoz szoktunk hozzá, hogy a cserépben élő növény könnyedén kiborul. A jól összeállított kokedama nem esik szét, és akár 1-2 évig is remekül él.

Megvásárolható kokedamáink: Kokedama webshop

Hogyan készül a kokedama?

A kokedama készítése lényegében egy jó nagy sarazás, persze a megfelelő összetevők segítségével.

Elkészítjük a földkeveréket, amely több célra tartalmaz összetevőket:

• virágföld, amely tápanyagként szolgál a beültetésre kerülő növénynek
• agyagos adalék, amely biztosítja, hogy a földkeverék vizesen ragadóssá váljon és a gömb összeálljon
• szubsztrát, amely növeli a keverék vízfelszívási kapacitását.

A növény ezután belekerül a gömbbe, amelyet moharéteggel szorosan körbeveszünk.

Hova helyezzük a kokedamát?

A beültetett növény fényigénye szerinti helyre érdemes a kokedamát elhelyezni. Jó hír, hogy nemcsak tálon helyezhető el, de fel is függeszthető, ami különleges látványt fog kölcsönözni a helységnek, ahol fellógatjuk.

Arra érdemes ügyelni, hogy még így is könnyen leszedhető legyen, hiszen mohagömbünket rendszeresen locsolni kell – sőt, a mohabarátok akár naponta is permetezhetik kevés vízzel.

A kokedama gondozása

Szemben pl. a zárt floráriumokkal és palackkertekkel, a kokedama nem gondozásmentes minikert. Gondozása azonban viszonylag egyszerű: locsolásra van szüksége, amely lényegében beáztatást jelent.

Videón mutatjuk meg, milyen egyszerű a kokedama locsolása:

Vagyis összegezve:

1. Hagyjuk kiszáradni a kokedama gömbünket! A beültetett növényeknek nem fog megártani, a moha ugyan kiszáradhat, de újjá is fog éledni.
2. Tegyünk egy tálba vizet, lehetőség szerint esővizet, vagy felforralt és lehűtött vizet. A kis gömböcök lebegni fognak a felszínen, majd szép lassan megszívják magukat vízzel.
3. Csöpögtessük ki, majd tegyük a táljukra őket, illetőleg akasszuk vissza őket a helyükre.

A kokedama eredete

A kokedama Japánból származik. Eredete a nearai bonsai-hoz vezethető vissza, amely az 1600-as években rendkívül népszerű bonsai stílus volt. A nearai akkor jön létre – roppant egyszerűen szólva – amikor egy bonsai már nagyon kinövi a tálját, és a gyökérlabda láthatóvá válik. A kokedama egy ilyen gyökérlabda mohával való befedése. Az évszázadok alatt a bonsai fa helyét átvették más, lágyszárú növények.

A kokedamát hívják a „szegény ember bonsai-ának” is, ugyanis „előállítása” kevésbé költséges, mint a valódi bonsai-é. Ugyanakkor éppen ugyanúgy a természet egy kis szeletét hozza az otthonunkba, irodánkba, mint a bonsai (vagy a florárium).

Komoly népszerűséget csak az 1990-es években kezdett el szerezni magának a világban. Számtalan fajtája létezik attól függően, hogy milyen növényt ültetnek bele, illetve a moha fajtája is változhat, ezáltal simább vagy éppen „borzasabb” kinézetet adva a mohagömbnek.

A kokedama mint dekoráció kiegészítője a tea szertartásnak is.

A Kokedama – a japán mohagömb bejegyzés először Mini Kert Florárium, DIY, Workshop-én jelent meg.

A keleti minikert építés fő üzenete: a legkisebb térben is megvalósítható a harmónia, a természet a legapróbb léptékben is behozható életterünkbe.

A minikert számtalan formája, típusa jött létre a japán minikert művészetben. A miniatűr tájépítészeti irányzatokat hívják összefoglalóan saikei -nek, amelynek jelentése: „ültetett táj”. (Meg kell jegyezni, hogy a saikei egyben egy relatíve új bonsai irányzatot is jelent, amely a 20. század elején alakult ki, és amelyben az ültetett növények gondozása kevésbé „macerás”, mint a hagyományos bonsai-ban.)

Bonsai – miniatűr fa tálban

A bonsai a bon = medence, tálca, és a sai = fa szavak összevonásából alakult ki. Lényege, hogy egy sekélyebb tálban apró fát nevelgetnek, gondosan ügyelve a megfelelő metszésre és tápoldatozásra. A bonsai a tájnak csak egyetlen apró részletét, a fát emeli ki. A bonsai készítésének különleges szabályai vannak, például arra vonatkozóan is, hogy a sziklákat hogyan rendezik el a fával (pl. a sziklából kinövő gyökér vagy a sziklával borított gyökér más és más bonsai irányzatot jelent).

Kusamono – szerény füvek és virágok

A kusamono hagyományosan vadon élő füvek és vadvirágok beültetése különleges, egyedi tálakba vagy tálcákba. A név két japán szóból ered, jelentése „fű” és „dolog”, amelyek így együtt szerény, mindennapi növényeket, sőt, akár gyomokat jelentenek. Manapság a kusamono kifejezést arra is használják, amikor az úgynevezett hangsúlyozó növények kerülnek a fókuszba. A kusamono lehet magasra növő, vegyes növények tálja, de azonos növényeket is tartalmazhat. A kusamono egy-egy meghatározott helyet vagy évszakot mutat meg: a mezőt, a mocsarat vagy a hegyeket.

Kokedama – moha gömb

A kokedama szó szerinti jelentése: moha gömb. Táptalaj gömb mohával borítva, amelyben egy dísznövény él. A bonsai készítésből fejlődött ki, amely ma már különálló művészet. A kokedama a figyelem középpontjába kerül, legtöbbször úsztatott fára vagy fakéregre építik rá, majd felfüggesztik vagy egy jelentéktelen megjelenésű tartóba – tálra, tányérra – helyezik (amely így nem vonja el a figyelmet a kokedama-ról). Részletesen: Kokedama – a japán mohagömb

Suiseki – a sziklák művészete

A sintoizmus hagyományát követi a sziklák, mint természeti képződmények tisztelete. Japán ősi hite szerint a természet által kialakított kövek, valamint a természeti környezet más elemei, mint például a Nap, a Hold, egyes különleges fák a hatalmas szellemi erők és istenek lakhelyei. A suiseki a sziklát formája, eredete, anyaga szerint különbözteti meg, saját talpazatra helyezi és a bonsai kiegészítéseként használja.

Shitakusa – kiegészítő, hangsúlyozó (accent plant)

A shitakusa a kusamono közeli unokatestvére. Legnagyobb különbségük, hogy a shitakusa a bonsai-nak valódi kísérője. A japán felfogás szerint kiegészítő növénytál, amelynek nem feladata, hogy a bonsai-tól elhódítsa a figyelmet, sokkal inkább kiegészíti azt. Kísérője lehet nemcsak a bonsai-nak, de a suiseki-nek is.

Nearai – növény gyökérlabdával

Amikor egy növény gyökerei már teljesen behálózzák a tartályt (cserepet vagy tálat), akkor készülhet belőle (vagy belőlük, ha több növényről beszélünk) nearai. Ilyenkor a cserepet leszedik a növényről és egy lapos tálra helyezik. A cél, hogy a gyökerek szépségét is megmutassák, és a még drámaibb hatás eléréséért a gyökereket még le is mossák. A shitakusa, a kusamono és a kokedama válhat gyökérlabdás nearai növénnyé.

Wabikusa (wabi-kusa)

A wabikusa jelentését boncolgatva igen különböző meghatározásokra bukkanhatunk. A wabi jelentése: esztétikus, tökéletlenül szépséges és természetes. A kusa füvet vagy növényt jelent. A wabikusa jellemzően a vízhez köthető, elkészítésekor valamilyen szubsztrát gömböt helyeznek egy üvegtartályba, amelyhez utána több-kevesebb vizet adnak. Jellemzően vízi növényeket helyeznek erre a talajra, amely a maga természetes módján ered meg.

A Kokedama, shitakusa, wabi kusa, bonsai – japán minikertek bejegyzés először Mini Kert Florárium, DIY, Workshop-én jelent meg.

Zen kert: meditáció

A zen kert a japánkert egyik fajtája, angol neve Japanese rock garden, vagyis japán sziklakert vagy „száraz tájkép”. A zen kert általában relatíve kicsi, fal veszi körül, és jellemzően egy pont felé mutatja a kompozíciót, egy külső nézőpont felé. Ez a külső szemlélőpont a monostor vagy a templom vezetőjének háza vagy szobája volt. A klasszikus zen kerteket Kyoto-ban, a Muromachi időszakban – a japán „reneszánsz” idején –  hozták létre a zen buddhisták. Céljuk a kerttel az volt, hogy imitálják a természet esszenciáját, azért hogy az segítse őket a létezés valódi értelméről való meditációban.

A zen buddhizmus a 12. században terjedt el Japánban, leginkább a szamurájok körében, akik nagyra becsülték az önfegyelem előírását. A korai zen templomok kertjei a kínai kertépítészet szerint épültek, tóval, szigetekkel. Az első zen kertet 1336-ban építették, mégpedig akkor, amikor egy buddhista templomot zen monostorrá alakítottak. A kertet több részre osztották, ezek között épült meg az első „száraz vízesés”, és itt jelent meg az első lapos „meditáció szikla” is, amelynek célja az volt, hogy segítse az elmélyülést.

Hogyan épülnek fel a zen kertek?

A legfontosabb pont a sziklák, kövek megfelelő kiválasztása. A kiválasztásnak és az elhelyezésnek hagyományai és szabályai vannak, amelyet a kertépítőnek követnie kell.

A sziklákat a következő „fajtákra” osztja a japánkertek építéséről szóló kézikönyv, a Sakuteiki:

• magas függőleges
• alacsony függőleges
• bolthajtásos, átívelő
• támasztó
• lapos

A zen kert „hegyeinek” megalkotásához vulkanikus kőzetet kell választani, éles, csiszolatlan szélekkel. A sima, kerek, üledékes kőzetekből származó kövek határoló kövei, határvonalai lesznek a sóderből készített „folyóknak” vagy „tengerpartoknak”.

A köveknek a néző felé mindig legszebb oldalukat kell mutatniuk. Mindig több vízszintes mint függőleges kő legyen a kertben. Ha vannak „elrohanó” kövek, mindig kellenek „üldözők” is. Ha vannak „támaszkodó kövek”, kellenek „támogatók” is. – mondja a Sakuteiki.

A sziklákat és a köveket szinte soha nem helyezik el egyvonalban vagy szimmetrikusan. A leggyakoribb elrendezés a hármas sziklacsoport. Egy általánosan használt triád elrendezésben egy függőlegesen álló sziklát két kisebb szikla szegélyez. Ez az elrendezés Buddhát és két kísérőjét szimbolizálja. Egy másik alapelrendezésben egy magas, függőleges szikla, egy támasztó és egy lapos szikla szerepel.

Fontos alapelv még, hogy a választott sziklák változatosak legyenek színben, formában és méretben, de kerülendők az élénk színek, mivel eltéríthetik, elterelhetik a néző figyelmét, illetve ha a sziklákon vannak repedések, vonalak, azok egy irányba kell hogy fussanak. A sziklák tehát több dolgot is szimbolizálnak a zen kertben: jelezhetik a „hegyet”, Buddhát, illetve még a zen kert bejáratánál „őrt is állhatnak”.

A későbbi korokban még egy új alapelv csatlakozott a fentiekhez: a suteishi, vagyis a „hulladék” vagy „névtelen” sziklák, amelyeket láthatóan véletlenszerűen helyeztek el a kertben, ezzel spontaneitást kölcsönözve a kert design-jának.

A zen kertekben leggyakrabban sódert használnak inkább mint homokot, mert azt kevésbé rongálja meg a szél vagy az eső. A sódert hullámok vagy vízfodrozódás formára gereblyézik. A zen papok számára a gereblyézés a koncentrációt segíti, mert a vonalak tökéletességét nem könnyű elérni. A minták azonban időről-időre változnak, vagyis kitalálásuk és megvalósításuk kreatív és inspiráló foglalatosság.

A kövek és más kertelemek elrendezése a hegyeket és természetes vizeket, tájakat, szigeteket, folyókat és vízeséseket idézi. A köveket és a formázott cserjéket felcserélhető módon használják. A legtöbb kertben a moha is szerepet kap: ez az „erdő”, amely a szárazföldet borítja.

Miniatűr zen kert

Miért is kéne hiányolnia a zen meditációt és nyugalmat annak, akinek nincs saját kertje?

A növények növekedését, a harmonikus design-t és a geometrikus vonalak szépségét az is csodálhatja, aki egy miniatűr zen kert boldog tulajdonosa!

A MiniKert Florárium elkészítette a „Zen kert” üveg floráriumot, amelyhez egy miniatűr fa gereblyét is készítettünk, hogy kedvedre gyakorolhasd a zen meditációt, koncentrációt vagy egyszerűen csak gondozhasd minikertedet.

Mit tartottunk szem előtt?

• Olyan kis méretű növényeket választottunk, amelyeket könnyedén képzelhetünk fának vagy bokornak.
• A növényeknek kialakítottunk egy kis „tálat”, hiszen őket neked kell nagy precizitással locsolnod, nem az eső fogja megtenni. A becsapódó vízcseppek pedig nem kell, hogy látható nyomot hagyjanak.
• A sziklákat nagy gondossággal, a zen kert építési szabályoknak megfelelően választottuk.
• Sóder helyett durvább, szürke homokot használtunk a florárium felületének felében, amelyhez te is hozzáférhetsz és óvatos mozdulatokkal gereblyézhetsz.

A nyitottabb zen kertre vágyóknak készült zen kert kusamono növénytál verzió is:

Nyugalmas pillanatokat és sok boldog meditációt kívánunk!

A Zen kert bejegyzés először Mini Kert Florárium, DIY, Workshop-én jelent meg.