A munkám a számítógép elé köt, mivel honlapokat, web-áruházakat készítünk feleségemmel, Marával együtt, családi vállalkozásban.
De nem volt ez mindig így.
Réges-régen, valamikor a múlt évezred végén, közel tíz évet virágkertészek és kereskedők társaságában töltöttem. Virágpiacokon tettem-vettem, azaz leginkább eladtam, méghozzá cserepes dísznövényeket, Budapest az idő tájt működő három “nagybaniján”. Az akkor virágkorát 🙂 élő budaörsi piacon hajnal 1-kor indult az élet, de a másik kettőn – a Szent László utcain és az éppen megnyílt Flóra Hungárián – már sokkal család-barátabb nyitvatartást vezettek be, a kereskedők nagy örömére. Vagy ki tudja, a régi öregeket ez a koránkelősdi sem nagyon zavarta.
Tehát innen ered a növények iránti vonzalmam.
Több példány, amit ebben az időben szereztem be, a mai napig él és virul. Egy Cicas (ejtsd: cikász), amit 1992-ben vettem, akkor kb. 15-20 éves volt, így most közel ötven éves jószág. Szintén akkoriban egy műanyag kaspóba ültetett Crassula-t kaptam egy pozsgás-kofától ajándékba. 5-10 cm magas lehetett. Ma a törzsének az átmérője 10 cm (lásd a képen)! Hasonló korú a Ficus Bendzsi, ami egy susnyó gally képében került hozzám, most pedig kész fává cseperedett.
Szeretem a növényeket – talán sokszor ők is viszont szeretnek -, így csak idő kérdése volt, hogy ismét elkezdjek foglalkozni velük, és divatos, kreatív és egyedi dísznövény-kompozíciókat készíthessek.
Mint ahogy nincs két egyforma web-oldal, nincs két azonos florárium sem. Éppen ez az, ami gyönyörű bennük.
