A zárt florárium vagy a palackkert zárt ökoszisztéma, önmagát fenntartó, lényegében gondozásmentes rendszer – ezt elméletben tudjuk. De ennek az önfenntartó rendszernek szüksége van lebontó “elemekre” is…
Sokan vannak, akik ha meglátnak a florárium falán egy (vagy több) kis élőlényt mászkálni, nyomban azon kezdenek el gondolkodni, hogyan lehetne elpusztítani, vagy legalább kiszedni onnan azokat.
Mi van, ha megrágják a növényt, vagy elszaporodnak és tönkreteszik a szép floráriumot?
Aggodalomra semmi ok! Nagyon sok esetben ezek az apróságok egyáltalán nem ártanak. Sok közülük kifejezetten hasznos és éppen ezek a kis “karbantartók” segítenek megteremteni a tökéletes feltételeket a megfelelő ökoszisztéma kifejlődéséhez, és ezáltal lesz hosszú életű a palackkertünk.
A teljesség igénye nélkül álljon itt két munkatárs a takarító személyzetből:
Ugróvillások (Collembola)

Egy zárt floráriumban a lehető leghasznosabb kis jószágok az ugróvillás névre hallgató parányi élőlények. Több fajtájuk létezik. Hosszuk 1-3 mm, színük fehér, szürkés, vagy barnás attól függően, hogy a talajfelszín alatt, vagy felett élnek. A floráriumban leginkább a nyomukat lehet észrevenni, amint az üveg falára lecsapódott párában kusza ösvényeket rajzolnak maguk után. Erős nagyítóval meg lehet keresni a tetteseket: elég követni a párán lévő csapást, a végén ott lesz őkelme, amint a vízben tempózva halad. Amikor a talajon vannak, nehezebb felfedezni őket, mert elég szégyenlősek. Ha megpiszkálnánk a földet, akkor láthatóvá válnának, de elég gyorsan ismét elrejtőznek.
Az ugróvillások elsősorban elhalt, bomló, korhadó növényi részekkel táplálkoznak, valamint előszeretettel fogyasztják a penészgombát. Ezzel el is jutottunk oda, hogy miért olyan hasznosak az ugróvillások. Ha megfelelő számban elszaporodnak, akkor képesek megakadályozni, hogy a florárium belsejében felüsse a fejét a nemkívánatos rothadás és a penész. A tökéletes ökoszisztéma részét képezik ezek a parányi kis lények. Nem kell tőlük tartani, a növényekben semmiféle kárt nem fognak okozni.
Fonálférgek (Nematoda)
A fonálférgeknek hozzávetőleg húszezer fajuk létezik, általában parazitaként tartjuk számon őket, mivel különféle gazdatestekben élősködnek. A floráriumban azonban van egy szívesen látott faj, ami nem parazita, sőt kifejezetten hasznos a jelenléte.
Elsősorban zárt floráriumokban jelenhetnek meg ezek a parányi, 3-5 mm hosszú, hajszálvékony, világos, áttetsző fonálférgek. Kedvelik a magas páratartalmat, a párás üveg falára is felmászhatnak, de inkább a talajba fúrják magukat. Életmódjuk hasonlít a földigilisztáéhoz, de mivel nagyon aprók, sokkal nehezebb észrevenni őket. Mozgásuk is lassú, nem túl feltűnő, ezért esztétikai szempontból egyáltalán nem zavaróak. Könnyen össze lehet téveszteni akár egy hajszálgyökérrel.
A florárium egészsége szempontjából hasznosak, mivel elhalt növényi részekkel táplálkoznak, ezáltal megakadályozzák a rothadást, penészesedés, továbbá lazítják a palackkert talaját. Általában a mohával, vagy a kerti komposztálóból származó talajjal jutnak be a palackba, de akár a kertészetben vásárolt virágfölddel is könnyen “beszerezhetjük”. A növényekben semmiféle kárt nem okoznak. Ha a tökéletes ökoszisztéma elérésére törekszünk, akkor ez a fajta fonálféreg a barátunk.
Fonálféreg és ugróvillás a floráriumban
Hogy is néznek ki ezek az apró munkások?
Készítettem egy videót, amelyben mindkét szereplő felbukkan…