A minap belebotlottam egy Facebook hirdetésbe, amiben a hirdető “élő moha fal”-ként hirdette portékáját, amely valójában stabilizált zuzmóból készült.
Mielőtt növényrendszertani fejtegetésekbe bocsátkoznánk, vessünk egy pillantást a külföldi, elsősorban angol szóhasználatra!
A moha és a zuzmó az angolban is két külön szó. “Moss” a moha, és “lichen” a zuzmó.
Ha azonban egy faliképbe hogy fali panelekbe szerkesztett szépséges, élénkzöld, karfiolszerű vagy felülnézetből fának tűnő növényt, növényi részt látunk, akkor annak angol megnevezése az esetek túlnyomó többségében “moss art”, vagyis moha művészet. A növény, ami ezekhez a képekhez stabilizálva lett, valójában izlandi zuzmó, vagyis nem növény, hanem gomba és alga szimbiózisa. A helyzetet bonyolítja, hogy nemcsak izlandi zuzmót, hanem bizonyos fajta gömbmohát vagy csillagmohát is szoktak stabilizálni és beragasztani, sőt még páfrányt is.
Éppen ezért ezekről a képekről egy dolgot tudunk elmondani biztosan: azt, hogy nem élő képek, nem élő falak, nem igényelnek a poroláson kívül más gondozást.
Élő mohafal
Az élő mohafal csak a növényben különbözik az egyéb élő falaktól vagy más néven vertikális kertektől. Ennek a rendszernek a lényege, hogy különböző anyagú vagy formájú tárolókba kerülnek bele a növények, és ezeket a tárolókat erősítik fel a falra. A növénynek, ami ebben a tárolóban van, szüksége van minden olyan dologra, amire egyéb helyzetekben – akár cserépben vagy terráriumban – is szüksége van, vagyis vízre, fényre, széndioxidra.
Az élő falakat tehát permetezni vagy locsolni kell, és értelemszerűen tökéletesen kell megoldani a vízelvezetést.
A moháknak jellemzője, hogy ha nincs számukra elegendő nedvesség, akkor kiszáradnak, de amint nedvességet kapnak, újraélednek.
Egy élő mohafal ugyanolyan gondozást kíván, mint egy növényfal, vagyis a nem megfelelő állapotban lévő növényeket ki kell cserélni, rendszeresen kell locsolni, vízzel permetezni, gondoskodni kell a növények számára a megfelelő világításról és hőmérsékletről.
Stabilizált zuzmó faldekoráció
A zuzmóból készült dekoráció csak ránézésre tűnik élőnek. Valójában a stabilizálás során, mikor a zuzmót, mohát vagy páfrányt leginkább valamilyen glicerin tartalmú anyaggal kezelik, a növény, vagyis a zuzmó lényegében elpusztul, vagyis víz hatására már nem tud újraéledni. Hovatovább szép élénkzöld színét is festés útján nyeri, tehát ha valaki egy ilyen zöld zuzmófalat vízpermettel meglocsol, zöld festék fog lefolyni a falon.
A stabilizált zuzmó akár tíz évig is megőrzi formáját, tehát nagyon tartós fali dekoráció.
Vegyes dekoráció élővel és nem élővel?
Elvben nem megoldhatatlan feladat stabilizált zuzmót és bizonyos élő növényeket egy falra beépíteni egyazon kompozícióba, de talán nem annyira szerencsés, hiszen a tulajdonos részéről nagy odafigyelést kíván, hogy az élő növényt az öntözéskor esetleg kivegye, levegye a falról – például tillandsia -, és ne permetezze.
Szüksége van-e a stabilizált zuzmó dekorációnak páradús környezetre?
Igazából nincs, illetve pont annyira van, mint amennyire az ebben a környezetben élő embernek.
A zuzmófal nem tisztítja a levegőt, nem nyeli el a port, hangcsillapító hatása pedig olyan, mint bármely más erősen tagolt felületű fali dekorációnak, vagyis nem önmagában a zuzmó eredményez hangelnyelést – bár kétségkívül szebb, mint más hangelnyelők!
Jelentősége inkább abban áll, hogy
kinézetre frissnek, élőnek, üde zöldnek hat, ezáltal “átverjük” vele agyunkat és zöld növényként érzékeljük, javítva ezzel hangulatunkat!
