Nem is sejtettük, milyen fantasztikusan szép japánkert rejtőzik pont szemben azzal a tömbházzal, ahol annyi órát töltöttünk vendégségben az erkélyen nézelődve. Budapest XIV. kerületében, Zuglóban található ez a japánkert, amelyet aztán sikerült meglátogatnunk és egy rendkívül felkészült szakmai vezetésen részt vennünk (Varga Márton SZKI). Igazából akkor nyűgözött le minket a japánkert világa, amely azon túlmenően, hogy harmonikusan szépséges, még mélységes szimbolikával is bír.
Az élményt olvasgatás, majd miniatűr zen kert és mini japánkert készítés követte. A japánok igazi művészei a minikertek készítésének, építésének. Igaz ez a lakásban tartott minikertekre, de a pici udvarokban készített kertecskékre is.
A japánkert a pihenés és a relaxáció helye. Ilyenkor előtérbe kerül a teremtett világ természetes szépsége, a transzcendenssel való kapcsolat és a külső-belső harmónia, legyen maga a csodálatunk tárgya mégoly pici darabja is a természetnek.
A régi Japánban az emberek még fogékonyak voltak a sziklákból és növényekből megtapasztalható transzcendensre. Kertjükbe lépve, gondjaikat hátrahagyva megtapasztalhatták a békét, az áldás és nyugalom helyén.
1873-as úti beszámolóban Gróf Széchenyi Béla így ír a jelenségről:
“A japániaknak különös mulatságuk van abban, hogy minden kertet, ha még oly kicsiny is, mesterségesen utánzott, miniature vadonná alakítsanak át, apró sziklákkal, barlangokkal, tenyérnyi széles patakokkal, amelyeken merész ívezetű hidak vezetnek át. A kertészetben legnagyobb művészetnek tartják a törzsek és ágak csaknem hihetetlen elnyomorítását, s az ágak egymásba nőve, gyakran egész japáni mondatokat, vagy állatok és madarak alakját tüntetik fel.”
A japánkert, mint kertépítészeti stílus
A japánkert design-nak 4 alapvető eleme van:
- a sziklák és a mohával fedett sziklák,
- a növények,
- a víz, a vízesések, a tó, amelyben a látvány tükröződik és
- a díszítő elemek, az ornamentika, beleértve a hidakat, amelyek kilátópontok is.
Ide szokták sorolni még a japánkertet körbevevő falat is.
Amikor ezeket kiválasztjuk, és elrendezzük a rendelkezésünkre álló térben, fontos, hogy betartsuk a japánkert tervezés fő design követelményeit. Ezek
- az aszimmetria,
- a valahonnan “kölcsönvett” tájkép kialakítása,
- az egyensúly,
- a szimbólumok és
- az elkülönülés.
A kölcsönvett tájkép sokszor azt jelenti, hogy ismert és esetleg szakrális földrajzi helyek, hegyek, folyók, az óceán jelenik meg a kertben.
Az elkülönülés a kertben a nyugalom helyét jelenti, ilyen lehet például a pavilon, a teaszertartás helye.
Követendő alapelveként szokták még említeni
- a tágasságot,
- az antikhoz való ragaszkodást (amely például régi vagy régies kinézetű szobrokat jelent),
- a művi megjelenést (ez a formára metszett fákat, bokrokat jelenti),
- a panoráma megjelenítését és
- a víz útjának követését.
Mivel nem minden kertben van lehetőség a valódi víz körbevezetésére, a vizet szimbolizálhatja a sóder, a sóderbe gereblyézett hullámvonalak, illetve a hullámtörő sziklák.
Az ornamentika, vagyis a díszítő elemek nemcsak szobrokat, de hidakat, kőből készült lámpásokat, mécsestartókat, szinte kis világítótornyokat is jelentenek.
A japánkert panorámáját pedig egészen kicsiben is elképzelhetjük: abban a látványban, ami a kert különböző pontjairól, így például a hídról tárul elénk.
A japánkert elemei
Igazán csak egy villanás erejéig nézzük meg, mik a japánkert elemei!
Bejárat
A japán kert bejárata fontos határ a külső világ és a nyugalom helye között. Itt emelkedik a kapu, amely üdvözletként szolgál a látogató felé és egyben figyelmezteti is, hogy itt egy másik világba lép, le kell tennie a gondjait, gondolatait és megfelelő lelkiséggel kell közelednie a kert “szellemeihez”.
A japánkertek kapui a shinto szentélyekből eredeztethetőek, ott a megszentelt területre való lépést jelezték. A kapu itt is a belépést tudatosítja bennünk, a lépőkövek indulásával magunk elé nézünk (magunkba pillantunk) és feltekintünk a kert szépségeire (kinyitjuk lelkünk). A küszöbkő a határmezsgye, ami megállít, irányt ad, a szemet és a járást is vezetni kezdi. A küszöb környezetétől eltérő anyaga mutatja az új világba való belépést.
Hozzuk létre a varázslatot!
A japánkert alkotásának kulcseleme a varázslat, a titok létrehozása. Alakítsunk ki elsőre nem látható kis sarkokat zugokat, amelyekhez a lépőkövek vezetik el a tekintetet. Ránézünk az útra, és kíváncsiak leszünk, mi rejtőzik a kanyar mögött…
Örökzöldek
A japánkert eleme az örökzöld is. Egyrészt színeivel, négy évszakon át viselt leveleivel, színével és különböző árnyalataival örökös színt ad a kertnek. Formája harmonizál a klasszikus pagoda formájával.
A mohák
A maguk visszahúzódó, csendes módján adnak zöld színt és talajtakarást a japánkertnek. Mivel a moha nem bírja, ha taposnak rajta, ezért a készítők lépőkövekkel vezetik végig látogatót a kerten.
Pavilon
A japánkert pavilonja a nyugalom és az intimitás területe. Elmélkedésre és a tájban való gyönyörködésre szolgál. Ez a teaszertartás helye is. Általában bambuszból vagy fából építik.
A textúrák kontrasztja
A kert egyes részein az érdekes, izgalmas látvány fenntartására színükben és formájukban nagyban különböző növényeket ültetnek. Itt kerül egymás mellé a kereklevelű és a lándzsás, keskeny levelű növény, amelyeknek esetleg még a színük is különbözik.
Struktúrák létrehozása a növényekből
Növényeket, különösen a fákat olyan formára alakítják, mintha mérnökök hozták volna létre őket. Így keletkezhet a fa lehajló ágából akár híd is egy kis patak felett.
Védelem a gonosz szellemektől
A japán hagyomány szerint a gonosz szellemek csak egyenes vonalban tudnak utazni. Ezért kerülnek a japán kertbe kanyarok, útelágazások, hogy a továbbrohanó gonosz szellemeket ezzel távozásra bírják.
Sziget
A japán kert része a vízzel együtt a sziget is, amelyre kis híd vezet.
A visszatükrözés és visszatükröződés ideje
Az elmélkedésnek része a “tükröződés” is. Ezt szolgálja és ennek szimbóluma a japánkertben a mini tó.
Áramlás
A japánkert fontos része az áramló víz. De ezt a vizet használják fel arra is, hogy távoltartsák a szarvasokat Japán japánkertjeitől… A víz felgyűlik egy tálban vagy egy bambusz csőben, majd a súly miatt átbillenve hangot ad. Ez a hang riasztja el a szarvasokat…
Sziklák és kövek
A japán hagyományban a sziklák és a kövek a teremtett világ energiával bíró részei, nem különböznek az állatoktól és a növényektől. Éppen ezért a japán szikla-kertek valódi kompozíciók, a “lélekkel” bíró köveket és sziklákat éppúgy gondosan válogatva rendezik össze, ahogyan a virágkötők rendezgetik a csokrokat.
Mini japánkert florárium
A floráriumban a víz bemutatása még homokkal is nehéz, így erről az elemről fájó szívvel lemondtunk. Helyette azonban alkalmaztuk a japánkert építés más alapelveit – amennyire ez egy kicsi üveggömbben lehetséges…
Nézzük csak, hogyan épült fel a MiniKert japánkertje!
A florárium a bejáratot jeleníti meg. Saját kézműves torii kapu üdvözli a “betérőt”, amely alatt ugyanúgy lépőkövek vezetnek át, mint a valódi japánkertben. Az első kő felülete szándékosan egyenetlen, nem olyan sima, mint a többi lépőkőé. A vendég így kénytelen a lába elé nézni, ezzel önkéntelenül is fejet hajtva a belépéskor. A kapu jobb oldalán köszönőfa található, tövénél sziklák, amelyeket Pihenő Szamurájok névvel neveztük el. A lépőkövek a zöld párnafű mellett vezetnek be a fittóniák sűrűjébe. Képzeletben körüljárhatjuk a Három Úr szikláit, ahol a kávécserje fás ligetébe érkezünk. A sziklák túloldalán a lágy fátyolaszparáguszok köszöntenek, a felszínt gazdagon borítják a mohák. Kis hídon juthatunk vissza a bejárathoz, amelynek tetejéről akár rá is láthatunk a nagy sziklákra.
