Az egyik legrejtélyesebb növényfajta számunkra az a növény, amely él, de a vizen vagy vízpárán kívül semmi nem éri, nincs földje. Rejtélyes, mert a mi éghajlatunkon csak mohák, zuzmók és a fakínnak is nevezett fagyöngyféle “tud” ilyet.
Az egzotikus növények hazai megjelenésével már megismerkedtünk egyre szélesedő körben a broméliákkal és az orchideákkal, az új “hódító” az angolul air plant -nek, vagyis levegő növénynek nevezett Tillandsia. Különlegessége, hogy kisebb méretéből is adódóan olyan, mintha egy növénynek kizárólag a zöld részét akaszthatnánk fel szinte bárhová, remekül tudja érezni magát.
Éppen “bárhova” való felakaszthatósága és föld nélküli élete hozza magával azt, hogy trendi lakásdekor növénnyé vált, sőt, azt is gondolhatnánk, hogy épp ezért gondozásmentes. Pedig nem az!
A Tillandsia – szakállbromélia, vagyis az air plant (“levegő növény”)
A Tillandsia, vagyis magyarul a szakállbromélia Közép- és Dél-Amerikában, Mexikóban és az Amerikai Egyesült Államok délkeleti részein őshonos növény. Előfordul erdőkben, hegységek területén és a sivatagban is. Becslések szerint több mint 500 faja létezik, amelyeket azonban azért is nehéz beazonosítani, mert attól függően, hogy milyen klímán élnek, nagyon különbözően nézhetnek ki.
Epifiton, vagyis más növényeken élő növények, leginkább a lombkoronában tenyésznek. Tápanyagaikat a levegőben és a gyökereiken, leveleiken lévő vízből, a fák korhadó kérgéből és a rajtuk megtapadó porból veszik fel. Mivel természetes élőhelyükön gyakori lehet az eső, így a vízhez jutás nem ütközik nehézségekbe. Ráadásként a párából, ködből is tudnak vízhez jutni.
Akad fajuk, amelyik sziklákon él. Ezeket a “gazdákat” támasztékul használják, nem azért, hogy belőlük jussanak tápanyaghoz.
Nem minden tillandsia faj él az örökös eső birodalmában. Akad közöttük, amely szárazabb területeken, tölgyerdőben vagy szárazságtűrő cserjéken él. A vízpára begyűjtésében őket az úgynevezett pikkelyszőrök segítik, amely leveleiket borítják. Jellemzően ezen fajták levele szürkésebb színű, illetve keményebb is.
A tillandsia kisebb-nagyobb telepeket képez, sarjakról szaporodik.
Évente egyszer virágzással is megörvendeztethetik szerencsés gazdáikat. Virágaik általában rózsaszíntől a liláig terjednek. Egyes fajok csak egyetlen egyszer virágzanak, életük végén.
A Tillandsia gondozása
A levegőnövény NEM gondozásmentes! Rendszeresen szüksége van megfelelő mennyiségű és minőségű vízre.
Fényigény, hőmérséklet
A legtöbb tillandsia fajta fényes, világos helyen szeret lenni. Némelyek a direkt napsütést is elviselik egy pár órára, de zömmel a szűrt fényt kedvelik. Ha a tillandsia nem kap elég fényt, levelei veszítenek zöld színükből, “elsápadnak”. Déli tájolású ablakba ajánlják.
Ha van kertünk, nyáron oda is kitehetjük a növényeket, árnyékolással. Ekkor azonban okvetlen gondoskodni kell a napi akár többszöri vizes permetezésről, locsolásról.
Fontos, hogy a növény körül valamennyire tudjon járni a levegő, de ne kerüljön huzatba vagy légkondícionáló mellé.
Locsolás: heti 1-3 áztatás
A heti egyszeri vizes bepermetezés nem nevezhető locsolásnak! – figyelmeztetnek a szakértő kertészek. A levegőnövény 20-45 percig tartó áztatást kíván. Ilyenkor egy tálba tegyük bele a növényt, amelyet nem klóros vízzel töltünk meg. A víz hőmérsékletére is ügyeljünk: se túl hideg, se forró ne legyen, mert az sokkolja a növényt. Ha van esővíz, az a legjobb locsolási célra, de ha csak csapvizünk van, azt előzetesen felforralva és szobahőmérsékletűre hűtve is már sokkal jobbat teszünk a növénnyel.
A növényt vegyük ki a vízből, és fejjel lefelé csöpögtessük le. Hagyhatjuk megszáradni is, a lényeg az, hogy levelei között ne álljon meg a víz, mert az rothadást okozhat.
Ha a növény éppen virágzik, a virágot ne merítsük vízbe!
A felpöndörödő, összeboruló, csőszerűvé váló levelek azt mutatják, hogy a tillandsiánk nem kap elég vizet.
Tillandsia fajták
A tillandsiák világa roppant változatos! Van köztük trópusi esőerdőben élő, de szárazságtűrőbb fajta is. A változatosságot a nemesített hibridek száma is növeli.
Tillandsia marconae
A Tillandsia marconaea tömött zárt telepeket képes alkotni. Egyszerűen tartható, lassan terebélyesedő epifita növény. Fényes helyen szeret lenni, ahol különösebb igény nélkül gondtalanul megél. Öntözni és időnként tápoldatozni szükséges, évente egyszer virágzik. Felkötözhető, vagy felakasztható különféle tárgyakra, faágakra, egyéb szobanövények ágaira. Növényi dekorációként is kedvelt tillandsia.
Tillandsia ionantha – a “sky plant”
Nevét a “lila” és a “virág” szó görög megfelelőiből kapta.
A Tillandsia ionantha elterjedési területe Mexikótól egészen Nicaraguáig tart, ahol 450- 1700m-es magasságig fordul elő. Levelei sűrűn állók, puhák, zöldes- szürkés színűek, pikkelyszőrösek. Virágzáskor rendkívül dekoratív látványt nyújt: a virágzati fellevelek és gyakran az egész levélzet élénkvörös, illetve bíbor színűre színesedik. Maguk a virágok virágszár nélküliek, lila színűek. Könnyen szaporodó (sarjakat nevel), gyorsan növekedő faj. Idővel a megnevelt sarjak telepet alkotnak, melyben a növények gyakran szinte szabályos gömb alakba rendeződnek. Fénykedvelő faj.
Tillandsia aeranthos
Főként Brazíliában terjedt el, de megtalálható Uruguayban, Paraguayban és Argentínában is. Kezdők gyűjteményébe ajánlott, mivel tartása könnyű, szobában is jól tartható. Közepes méretű növény, de nagy gömb alakú telepekké tud fejlődni. A virágzata rózsaszín, a virágok lilák vagy sötétkékek, de van fehér virágú változata is. A biztos virágzásához, pár hétig tartó 5-10 Celsius fokos hideg-hatásra van szüksége.
Tillandsia albida
Mexikóban honos száraz területeken élő faj, általában sziklákon nő, de szárazságkedvelő cserjéken is megtelepszik. A levelek szürkés színe is azt jelzi, hogy jól bírja a szárazságot. Nagyon jól tud alkalmazkodni a környezetéhez, legyen az üvegház, télikert, növényvitrin vagy egy panellakás szobája. Növekedése viszonylag gyors, több sarjat is nevel egyszerre és hamar telepet képez. Közepes méretű növénynek mondható, virágzáskor hosszú egyenes virágszárat nevel, ami zöld színű, rajta a fellevelek pirosak a virágok pedig fehérek. Kezdő gyűjtőknek jó választás.
Tillandsia baileyi
Egy kisebb álhagymás faj, amelynek a természetes élőhelye Texas államban és Mexikóban van. Epifita életmódot folytat, szárazabb területek ritkás tölgyerdeiben. A növény maga közepes méretűnek mondható, viszonylag gyorsan nagy teleppé tud fejlődni, ez a jó sarjképződésének köszönhető. Hamvaszöld levelű kellemes megjelenésű Tillandsia. Virágzáskor hosszú virágszárat növeszt, ami halványpiros színű a takarólevelekkel megegyezően. A virágok csőszerűek és lilák. Bátran ajánlom lakásba és kezdők gyűjteménybe, mivel könnyen tartható. Nyáron, ha van rá lehetőség, ki lehet tenni a szabadban, megfelelő árnyékolás mellett. Télen elég neki a 15-18 Celsius fok, de akkor mérsékeljük az öntözését is.
Tillandsia bulbosa – hagymaforma
Elterjedési területei: Belize, Mexikótól és a Nyugat Indiai szigetektől Ecuador és Brazília területéig; ahol 0- 1350m-es magasságban fordul elő. Bizarr megjelenésű, álhagymás faj- levelei egy levegővel telített teret zárnak körbe, mely időszakosan vízzel telik meg, így a növény a természetben víz raktározására is képes, melyet a szárazabb időszakban használ fel. Méretét tekintve változatos előfordulás jellemzi: a növény 7- 35cm is lehet. Virágzatában a fellevelek rózsaszínűek, maguk a virágok pedig lilák. Félárnyékos helyen szeret igazán, vízigénye közepes.
Tillandsia harrisii – rozetta levelek, egyetlen virágzás
Közép-Amerika, Guetamala, azon belül pedig Zacapa megye a természetes élőhelye. A tenger szint felett 500 méteren sziklákon nő. Közepes méretű szürkés-zöld levelekkel rendelkező rozettás levélszerkezetű faj. A virágzata hosszan kinyúló, kardszerű és narancssárga vagy piros színű. A virágai lilák és csőszerűek. Fényigényes növény, de nyáron óvjuk a tűző naptól. Télen hetente egyszer kapjon vizet. A mértéktelen begyűjtése oda vezetett, hogy hazájában már veszélyeztetett és védelem alá szorul, ezért CITES listás Tillandsia faj. Kezdőknek is ajánlják.
Tillandsia andreana – spirális levelek
Spirálisan rendeződő levelei hamvaszöldek; merevek, de nem kemények. A virágzást megelőzően a felső levelek pirosas színűre színeződnek. Maguk a virágok dekoratívak, élénk piros színűek. Lassan növekedő faj- sarjakat nevel, melyek idővel látványos és rendkívül szép telepet alkotnak.
Tillandsia tectorum – Hógolyó
Természetes élőhelyén, Ecuadorban és Peruban az Andok szikláin 950-3400 méteres magasságban, igen zord körülmények között él. Napközben perzselő hőség van, éjjel meg lehűlhet a levegő nulla fok alá is. A csapadék kevés, hosszabb pikkelyszőrökre volt szüksége, – ennek köszönheti a fehér színét (és becenevét: hógolyó – a szerk.) – hogy a levegő nedvességtartalmát jobban ki tudja vonni, plusz ez védi meg a perzselő nap sugaraitól is. A virágzata egyöntetűen rózsaszínű a virágok pedig fehéres-lilák. Nyáron tartsuk a kertben napos helyen és minden másnap meg is öntözhetjük. Télire megfelel számára, egy 5-10 fokos világos helyiség, itt öntözés nélkül is tartható, mivel jól viseli a hideget és a szárazságot. De lakásban is gond nélkül áttelel. Télen keveset öntözzük és világos, napos helyet válasszunk neki.
Gyakori problémák
Szakértők szerint a tillandsia legtöbb problémája abból adódik, hogy a víz megáll a növényen, ami rothadást indít el. Ha növény központi részén a levelek barnák, lilásak vagy feketék, tapintásra puha és a leveleit elkezdi potyogtatni vagy könnyű őket kihúzni, akkor rothadásra gyanakodhatunk.
A nem megfelelő szellőzés is okozhat problémákat – így például ha zárt üvegtartályba teszik. Épp ezért gondoskodni kell róla, hogy a növény belső leveleinek tövénél ne álljon meg a víz.
Cikkünk nem jöhetett volna létre a Marczika Kft. segítsége nélkül.
